Augusztus 2. péntek

Habár a mai nap a gyerekekkel meglehetősen balul sült el találkoztam a magyarokkal, és annyira cukik, hogy csak na. :)

A gyerekek egész nap mozizni akartak, és folyton kérdés nélkül kapcsolgatták be a tv-t, széttörtek egy darabot a vasútból és majdnem elkommunizálták a fényképezőgépemet. Már reggel olyan fáradtak voltak, hogy alig lehetett velük mit kezdeni, így végigszenvedtük a napot.

A magyarok viszont mindenért kárpótoltak. Sally késve ért haza, fél6 után, Gábor pedig azt mondta 5 után hív, de még nem tette, mikor Sally hazaért, aki mondta, hogy menjek akkor nyugodtan készülődjek, mire is a zuhany alól kiszállva már hívott is Gábor barátnője Kitti, hogy tudnék-e fél óra múlva a 20perc sétányia lévő helyen lenni, hogy beüljünk egy sörözőbe. Végül Sally elvitt, így maradt időm kicsípni magam kicsit, ami talán túl jól is sikerült, ismét vasalt hajjal, kivételesen sikerült konszolidáltan csinosra sminkelnem magam, és mivel Kitti azt mondta feketében lesz az eltervezett zöld szoknyámat sötét kék, inkább fekete viszonylag minire cseréltem, mivel bőven túlléptem a laza sörözés szintet magyar viszonylatban, de angolban nem a bulisat, az tuti. Aztán Kitti nem feketében volt, hanem laza színesben, ésalkalmazta a megcsörget és nézi k nyúl a telefonért trükköt. Épp ezen volt és integetett, mikor láttam, hogy elkezd vele Sally beszélgetni a kocsiból a piros lámpánál, amit furcsálltam, mert épp előtte fejtette ki, hogy milyen kár, hogy nem Gáborral találkozom, akit felismerne. Utólag Kittitől úgy hallottam vissza a sztorit, hogy: "Kitti? Tudom, hogy Kitti vagy, ismerem Gábort..." mire leesett neki, hogy nem egy félnótás nőszemély rohanta le, :D képzelem mik futhattak át az agyán, miközben Sally ilyen dirketbe leszólította. Ezután a belépő után elvitt a barátaikhoz, akik sajnos mind párban mászkáltak, de azért nagyon jól éreztem magam. Teljes mámorban mentem haza, hogy végre egy igazi, laza, egymást segítő baráti társaság, akik lazák, söröznek, és még meg is hívtak mindkét sörömre, mondván, hogy hagyjam, én csak nyaralok. Nagyon jól esett a bizalom már a telefonban is, de ez az egymás agyának húzása, normális beszélgetéssel társítva... teljesen odáig voltam, meg vissza. Hazafelé beszaladtak még egy kis pizzáért a boltba, elkísértem őket, közben találkoztunk egy szlovák magyarral. Teljesen be volt rúgva, elmesélte élete történetét nagyvonalakban, hogy milyen nagymenő volt, Oroszországban volt hacker, ült több országban börtönben, majdnem elütött valakit, és mennyire nem bírja pia nélkül. Félig magyarul, félig angolul beszélt, járni alig bírt, de elszavalta az Anyám tyűkját, amit még álmából felkeltve is tud. És ahogy Kitti meg Gábor végighallgatták, az a türelem, és ítéletmentesség, vagy legalábbis annak látszata... jó volt. Nagyon cukik együtt. A társaság másik lelke Kriszta, aki Gábor kolléganő barátnője 3 hónapos terhes, és mégis beült társaságával emelni az est fényét, ivás nélkül. Tiszta jó :). Persze a gyerektémához jobban hozzá tudtam szólni, mint a hogyan menjenek Spanyolországbához. A szlovák után hazafelé pedig még összefutottunk az épp Magyarországra készülő barátaikkal, akik már a felapakolt kocsiból ugrottak ki egy pillanatra köszönni a cimboráknak. Aztán felmentünk hozzájuk és Kitti kölcsönadott egy pulcsit, amikor is bekiabált Kitti öccse az ablakon, itt rettentő szellemesen meg kellett, hogy jegyezzem, hogy egy este alatt megismerem a fél baráti körüket (az asztaltársaság egyenletesen bővült, majd fogyott az est során), meg a fél családot is. Elkísértek minket egy darabon és megmutatták merre jutok haza. Miután elváltunk eszembe jutott, hogy írok egy smst, de nem tettem, majd 2p múlva megszólalt a telefonom, Gábor hívott, hogy megtaláltam-e az irányt rendesen és minden rendben van-e. Mikor hazaétem még küldtem egy köszi köszi smst :)

Hazafelé sétálva eszembe ötlött kire emlékeztetett Kitti: egészen olyan a hangja és úgy beszél, mint Gabona. Ez egy pillanatra egészen kellemes érzéssel töltött el. Valami pozitív otthoni dolog, mintha itt lenne belőle egy darab. :) Még fülig érőbb szájjal kaptam az smst, amiben Sally írt, hogy Stewe szívesen eljönne értem kocsival, ha mostanában jönnék haza, de addigra márcsak pár saroknyira voltam, amit gyorsan meg is írtam nekik. De persze nagyon jól esett. Hát még utána az, hogy tényleg hagytak nekem kaját, méghozzá bolognai spagettit, (egészen hasonlatosat Iziéhez,) amit nagy elégedettséggel fogyasztottam el elavás előtt, megkoronázta a dolgokat. :) Tökéletesnek éreztem az estét az apróbb és nagyobb figyelmességekkel.

Egészen érdekes gondolatok kezdenek felmerülni bennem napról napra, főként séta közben. Furcsa, hogy egészen idái kellett jönnöm, hogy elkezdjem szeretni magam, mert azt hiszem ez történik éppen. Más kijön és megbánja a tetteit, bennem meg az kezd tisztázódni, hogy akármennyire is azt érzem, hogy kilógok a társadalmi normából, valahogy talán mégis meglepően egészsées a lelkületem. Megvannak a magam értékei, amiket gyakran az általánosan elfogadottabbaknál előrébb helyezek, mint például a szeretet, és nem abban a csöpögős értelemben, hanem a szociális háló hihetetlen megtartó és felvillanyozó erejének értelmében, mely kialvatlanul is hajt és felvillanyoz, de hiánya a pihentségben és az idő meglétével fenyegető lehet. Hiperszocialitásom itt új kihívásokra talált és a magyarok hihetetlen kedvessége, a jó fej nyitottság, a kocsmacimborsaágon felüli valódi baráti társaság nyitottsága és egy működő család befogadása új távlatokat nyitott.

Érdekesnek találom, ahogy a körömlakk, és a gasztronómiai orgia, amit Emesének köszönhetek, a hajvasalás rendezetté tevő trükkje és a sminkelés apró művészete mennyivel magabiztosabbá tesz, amely kiemel és el is rejt egyben. Vajon ez magával vonzza a természetesség elvesztését és a művé válást? Remélem nem jelent egyet a kettő és ezek valóban csak kiemelnek vonásokat, hangsúlyoznak dolgokat, ahogy a sárga kiemelő filc is teszi a háttérszöveg megtartásával. Rájöttem, hogy ezt a szépséges étel dolgot néha csak úgy is megengedhetném magamnak, készíthetnék ételeket úgy, hogy egyszerűen szépek legyenek, mint Emese gyümölcsös joghurtos, eperszószos, magos finomsága, vagy mint Gina kávéja, amely remélhetőleg a következő félévben a létező szabadidő luxusával élve megvalósíthatóvá is válik. Örülök, hogy itt van egy kis időm végre magamra, tényleg magamra, hogy önmagam legyek szorongás nélkül, hogy nő legyek, hogy gondtalan legyek, hogy önálló, nyitott és érdeklődő fiatal felnőtt legyek, aki nem aggódik a hátköznapokon.

Ma kérdezték az itteni magyarok és korábban Sallyék is, hogy visszajövök-e. Igazából az itteni kolbász kerítés láttán elgondolkodtató, de nem hiszem, hogy fel tudnék adni mindent, ami otthon van egy új világért. Hosszú távon biztosan hiányozna a rohanó életem, habár valószínű itt is ki tudnák hasonlót alakítani nem is olyan hosszú időn belül.