A hétfőm és keddem hospitálással telt.

Hétfőn Joel osztálytermébe vitt el Sally, velük voltam egész nap. Nagyon érdekes volt. Kicsit az ő szeme és füle voltam, mivel szülőket nem engednek az osztálytermekbe. Mikor hétfőn bevitt Sally teljesen meglepődtem Joel osztályfőnöke milyen szigorú és férfias, és hogy ennek ellenére, vagy pont ezlrt mennyire hallgatnak rá a gyerekek és számít a szava.

A staff room-ba vitt be elsőnek és megkérdezte mi érdekel. Hirtelen nem tudtam mit mondjak, mivel arra számítottam ő ajánl majd fel valamit. Joel osztályában tölthettem a napot, minél kevesebb nyomot hagyva, senkihez sem szólva kisszéken a kör mögött. Persze azért csak bevonódtam...

A reggeli kör után tesijük volt, ami annyit tett, hogy a hőségben kihajtották őket egy betonozott placcra, és hogy legyen valami egy-két gyorsasági versenyt csináltak a gyerekekkel, akik közül többen a mozdulatokat sem tudták utánozni, nem hogy versenyezni, habár ezt nagyon cukin tették.
(Az első helyen épp 1 gyerekkel egy kíréső volt, akit már mások jelenléte agresszívvá tett. - Ez már Nottinghamben is elgondolkodtató volt, de itt, hogy elsős, viszonylag jó képességű csoporttal voltam még szembeötlőbb volt, hogy a rácsos kerítéssel elkerített játszó területek és az akár pszichiátriai betegnek is elmenő nagyon súlyos (mind kilóban, mind az autizmusban való érintettségben) esetek látványa (és a gondozók heves elketrítéses véekezési reakciója) vajon mennyire szolgálja bármelyik fél épülését is?)

Ezután hétfő lévén megnézték kinek a könyvébe mit írtak a szülők, milyen képet ragasztottak, kivel mi történt. Nagy megelégedéssel tapasztaltam, amit az osztályfőnök mondott, hogy Joel a legjobb az osztályban, akivel a legkevesebb probléma van. Ő inkább Lucyban látja a problémát, aki felcukkolja a testvérét. Az info ezen részét persze a szülőknek nem adhattam át. Ezt kerti játék követte az új osztálytárssal, Harrisonnal, aki, mint a tízórain is kiderült nagyon okos. A dinokról mindent tud, legalábbis olyan tizenéves szinten, míg a hétköznapokban okossága ellenére elveszik.

Ebédnél dagadt a mellem, mert van egy nagyon súlyos eset a csoportban, Tara, aki nem akart enni és mindent eldobált. Kérésre nem engedtem ki, lefogtam és próbáltam megetetni, aztán habár nem engedhették volna ki velem, de nem volt elég személyzet kivittem egy kisfiút pisilni, aztán pedig rávettem Joelt az otthon látottak és a tanácsok alapján arra, hogy ebédeljen. Persze az egyetlenek, akik látták asszisztensek voltak, akik nagy dicsőségemet nem hiszem, hogy hangoztatták volna azoknak, akik bent a csoportban dolgoznak.

A saját ebédszünetem nagyon lassan telt. Sally csomagolt nekem packed lunch-t, vagyis szendvicset, direkt nekem kolbásszal a Tescoból, joghurtot, paradicsomot és csipszet, meg egy üveg vizet. Nagyon jól esett, hogy reggel mire lementem már ott várt a kis csomag :) Az emberek csevegtek, és tudtam, hogy furcsállják, ki az idegen, de nem akartam 10mp-enként bemutatkozni valakinek, így csak hallgattam a beszélgetést, értettem, de mivel reagálni hosszabb idő lett volna inkább csak hallgattam. A tízórai szünetben ez még vicces is volt, mert az egyik nő elmesélte, hogy külföldre ment a lánya (18-19) és Budapesten olyan hostelben szállt meg, ami egy gruppenes orgiás, nyitott, bárki becsatlakozhat hely, amin a lánya kicsit kiadakt. Aztán visszafele próbáltam megvédeni kis hazánk becsületét, ő meg mutatott képeket a parlamentről a Dunával, amit a lánya készített, hogy azért jó hely ez...

Délután a kerti játékon és a lecsendesítő olvasáson/könyv nézegetésen kívül ice lolly-t csináltak, vagyis gyümit vágtak össze egy turmixgépbe és rálaptoltak egy kis fagyit, összeturmixolták és kitöltötték kis edénykékbe. 2 asztaluk volt, a sárga, ahol tevékenykedtek és a kék, ahol figyelni kellett, frontális oktatás zajlott. A krém elkészültére érkezett meg értem Sally, aki nagy megelégedéssel fogadta a hallottakat, és próbált pletykálni a gyerekekről és a jövő évről.

Este pedig együtt főztünk, akárcsak vasárnap, egy paprikás egytálételt, ami annyira nem volt finom, mint amilyennek ígérekezett, de azért jó volt. Sally jól főz, és ez a hobbija.

Kedden is Joel sulijában voltam, akkor minibuszos nap volt, először egy fánkboltba mentünk, ahol meghívtak egy fánkra, majd elmentünk a Virginai Waters Parkba, ami egy igazi háborítatlan erdő képét mutatta egy tó mellett, a városban. Az erdő, amely a királynőé, és ami szerintem nem érte meg a bő fél órás autóutat, mert nálunk minden erdő hasonló. Ezután a McDonaldsban ebédeltünk, ahol mivel nem tudtam mit kérjek maradtam a krumpli és sajtburgernél, de azért egy mangos smoothiera is beneveztem.

Visszafele azonban micsoda inzultus ért... Coel, akit Joel, a kisfiúm mindenben utánoz ült mellettem, aki a sok cukor és a hosszú út hatására teljesen felpörgött és egyszercsak sok hangoskodás és pörgés után leejtette a happy meales Okokska figuráját. Tudtam az előbbiekből, hogy a szabály, hogy ha vqlamit leejt vagy ledob, azt nem vesszük fel, így én sem tettem, de elkezdte mondogatni, hogy segítsek egymás után 20-szor, amire én elkezdtem ignorálni, erre ő elővette a vizes üvegét, és módszeresen elkezdte belőle csöpögtetni a vizet, amire mondtam, hogy nem veszem fel, különösen ezután nem. Még folyatta kicit a vizet, majd ledobta az üveget is, és elkzdte a lábát felrakni az ülésre, amit végül az egyik segítő észrevett, megállították a buszt és Coel-nak helyet kellett cserélnie Tylerrel, akinek ezáltal szintán nem lettem a kedvence, mivel ez a büntetések büntetése, és ő nem is csinált semmit, éppen csak ültethető helyen ült. Coel máshol utazott vissza a suliba, merthogy megrúgott, amit ha tett is pont nem direkt, Joel viszont azóta folyton ellenkezik velem. Megnyertem. Ráadásul nap végén velem és Stewe-vel (apuka) kellett hazamennie a barátokkal teli iskolabusz helyett. Este Sally fishpie-t főzött, ami egy egészen megszokott tejszínes, halas, krumplis étel, amit a sütőben sütnek a végén össze. Az eredmény finom, krémes, halas étek. :)