A péntekem szabad lett volna elviekben, mivel hosszú volt a hét, de perszenem sikerült időben elindulnom a városba, mert a másnapi southampton-i látogatásomra röpke 1-1,5 óra alatt tudtunk ketten jegyet foglalni Sallyvel, mindazok után, hogy rájöttem a telefonom sajnálatos elhalálozása után nem tudok belépni az euro számlám netbankjába, majd megpróbáltam a cibes számlám este, amihez meg nincs telepítve a java. Röpke fél óra után rájöttem milyen linuxom is van, letöltöttem a csomagot, megnéztem a telepítésről egy youtube videt vagy 500-szor nagy büszkén, majd ennek ellenére nekem nem működött a terminálos varázslat, így mikor már nem tudtam nyitva tartani a szemem feladtam, vállalva a jegy drágulásának kockázatát, ami szerencsére nem drágult, ráadásul Sally utalta reggel, mondván, hogy majd levonja a béremből, végül viszont megkaptam a jegyet ajándékba, mert kb 2xannyit dolgoztam, mint kellett volna, és sokat segítettem neki. Elég jól esett.:)
Szóval a jegyfoglalás után még sok elintéznivalója akadt még úgy is, hogy vállaltam a teregetést, de 2re bevitt a városba úgy, hogy még épp maradt időm poundlandbe menni, mielőtt találkoztam volna Györgyivel, Annie, a korábbi au pair itteni barátnőjével. Györgyi megmutatta nekem a Primarkot, a TKMax-et, mint leárazott márkás dolgok boltját és a New Lookot, ahol láttam egy szépséges pólót, amit aztán nem vettem meg, és mire visszamentem már nem volt ott. 3 órát voltunk együtt, ezalatt gazdagodtam 2 nadrággal és egy legingssel, meg egy kis magyar szóval. :) Meg persze a poundlandben előtte minden szükségessel (sampon, tusfürdő meg hasonlók). Mikor visszaértem a nagy vásárlásból ők mentek is esküvőre, aznap este én vigyáztam a gyerekekre. Nagy mizéria közepedte megmosták a fogukat, pizsamát vettek fel és választottak könyvet, amit olvassak nekik. Lucy egy olyan választott, amihez volt toll, ami érzékelte a szavakat és felolvasta, de ő tőlem akarta hallani, Joel viszont a dolgok rendje és módja szerint kívánta a dolgot a ceruzával, így felváltva olvastam és hallgattam laponként, Joelnek pedig egy Power Rangers story-t kellett felolvasnom, ami gondolom milyen érdekfeszítő lehetett az előadásomban félig fejjel lefele angolul, hogy még csak tanultam ki kicsoda a történetben :D ja, mert persze képregény volt. Megígérték, hogy utána alszanak, és így is tettek, én pedig tudtam skypeolni anyuval és vééégre vacsorázni. Stewe gépéről leglább ő látott és hallott, nem fagyott le állandóan. 45 percig csak mondtam, mondtam, mindent, ami eszembe jutott. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy stand up comedy-ben, hogy szórakoztatom csak, néha reagált egy-egy mondatot, de szerintem örült, hogy hallott felőlem, meg én is, hogy kicsit tudtam neki mesélni, meg azért jött némi visszajelzés :) Szóval mindeketten megnyugodtunk kicsit. Aztán felmentem zuhanyozni, kipróbálni az új vásárolt termékeket, és már jöttek is vissza a szülők, mert nem ismertek senkit az esküvőn, inkább korán eljöttek, én pedig beájultam az ágyamba egy kis pakolászás után.
