Az unokatesóm (3 évvel fiatalabb) eljegyezte magát. Ki gondolta volna, hogy én leszek a karrierista a családban?! :D
Szerda
Ma imádtam őket. Lucy úgy mutatott be a barátnőjének, hogy ő a tesóm <3 Joelnek pedig, mivel ma csak ketten voltunk 3 órát, készítettem egy kalóztérképet és elmentünk kincset keresni a közeli tisztáshoz, hogy legyen egy kis minőségi időtöltésünk is együtt.:) Lucy egészen boldogan jött vissza a barátnőzésből, én pedig teljesen lekötelezve éreztem magam a reggeli tesózástól.:) Mire ő visszaért Joellel mi is visszaértünk a kincsvadászatból, ami azon brilliáns ötletemből eredt, hogy nem lenne baj, ha levegőn lenne kicsit, sétálna és edződne, és legutóbb a térképolvasás tetszett neki. Így az általam készített packed lunchot és az általa választott néhány édességet egy átlátszó kicses ládába tettük ( tényleg olyan volt, mint egy üveg kincsesláda), és elvittük magunkkal. Én elrejtettem, míg ő elvileg eltakarta a szemét, de persze lesett és rögtön megtalálta. Majd megjutalmazott egy egészen őszinte "legjobb kincskeresés valaha" felkiáltással és remek viselkedéssel.:) Mikor hazaértünk hagytam, hogy válasszon egy mesét, az Iron Giantet néztük, mikor Lucy és Steve is hazaértek. Utóbbiért ezesetben rendkívül hálás voltam, mert Steve remekül elcsevegett Charlotte anyukájával, így nekem nem kellett strapálnom magam és újabb kérdéseket kieszelnem az és jól érezted magadat?-on kívül. Délután már nem tudom mit játszottunk, aztán kaja után megérkezett Sally.
Csütörtök
Aznap megtörtem az evést illetően és úgy éreztem nekem most kell valami főttkaja ebédre, főleg hogy ott illatozott a bolognai, így ettem belőle egy jót, amin viszont a gyerekek teljesen lesokkoltak, hogy még nem vacsora idő van és ők nem kérnek olyat, majd mikor mondtam, hogy nem nekik lesz újabb sokk volt, hogy én is táplálkozom :D
Joel kirohanása. Ezt a napot is már majdnem túléltük, mikor is Stewe 4 körül jött haza, én épp mosogattam, ők pedig a kert azon részén játszottak, amire pont ráláttam. Egyszercsak eltűntek, de még 1 tányér hátra volt, így befejeztem gyorsan, mire kiértem csak Lucy volt meg, de láttam Stewe autóját a felhajtón, nem jött be. Én halálra rémültem, hogy hova lett Joel, majd intett Stewe, h a kocsiban van, rendben van. Utána fagyos lett a hangulat, és tudtam, hogy ez egy teszt volt, vagy teszt lett. Mesélték, hogy korábban volt olyan au-pairjük, aki magára hagyta a gyerekeket és aztán olykor random hazatoppantak. Azt hiszem addig eléggé szíve csücske lettem Stewenek, volt, hogy együtt ebédeltünk, beszélgettünk, de ezzel kiestem a pixisből, meg hát halálra rémültem, mert tényleg kifuthatott volna az utcára és bármi történhetett volna abban a nem egész 1 percben is. Kicsit rossz kedvem lett aznapra, ráadásul Kittivel is lebeszéltem, hogy visszaadom a pulcsiját.
Írtam Kittinek smst, hogy tényleg nem zaklatni akarom, csak visszaadnám azt a pulcsit... erre írt, hogy egyáltalán nem zavarok, és menjek 6 után, mikor nekem jó. Felhívtam, mikor végeztem, hogy Sally is tudja igazítani a vacsorát (bár tényleg bármit tudtam volna enni...) aztán átbicikliztem, és kiderült, hogy tényleg bedobásnak gondolta, mert kijött velem, hogy megvárom-e, míg cigizik egyet, ha teát nem kérek, aztán kicsit dumáltunk, aztán összefutott pár száz ismerőssel a lépcsőn ülve, nagyon gyorsan beszéltek és elkenten is, és azt sem értették, amit én mondtam, így teljes letargiában tértem vissza Sallyékhez az ígértnél fél órával korábban (ami a kaja a sütőben szempontjából sem volt jó, pléne az aznapi gyerekelhagyós Stewe-es trauma után), mert Kitti még jógázott volna egyet, mielőtt Gábor hazaér a munkából. Mondta, hogy majd még mindenképp összehozunk valamit, mielőtt hazamegyek, de tudtam, hogy ez a tipikus "persze, soha napján kiskedden" elköszönés és ígéret, csak az angolság kedvéért. Pedig olyan jól indult, az első csalódás az emberekben Guilfordban. Nem fektettek nagyon energiát a megismerésembe, de azért vittem Kittinek a pulcsi mellé egy Albert kekszet mondván, hogy ő kint biztos jobban örül ennek sok idő után, mint én.
Itt következik be az a sajnálatos tény, hogy ismét hamarabb hagytam fel a blogolással, minthogy a végére értem volna az utazásnak, így az emlékmorzsákat és az itteni kis vázlatok morzsáit felszedegetve próbálom felidézni az emlékezetesebb pillanatokat. Bocs mindenki.
Péntek
A mai nap fő tapasztalata: soha ne szedj szemöldököt miután megállapítod, hogy nincs elég fény :D Nem olyan vészes a dolog, de azt hiszem eljött az a pillanat, amikor a szemceruzát másra is kipróbálom.
Valószínű ez volt a nap történése, mert mást nem írtam a péntekhez, valószínűleg szuper nap a gyerekekkel.
Sz: Péntek este még nagyban terveztem melyik programot valósítsam meg a szabad szombatomon, nem túl lelkesen, egyedül, végül arra jutottam elmegyek Edináékhoz délutánozni, egy kis búcsú játékra. Ehhez képest szegény Joelnek hasmenése lett, reggel egy sms fogadott az ajtó túlfeléről, hogy tudnék-e vigyázni mégis aznap is Joelre, így otthon maradt rám. Aznap csak ketten voltunk 2-ig, mert Lucy elment a Challangersbe, a többiek pedig dolgoztak. Egészen jó móka volt. Kivételesen több mesét engedtem Joelnek, mert beteg, ezt ki is használta, de nagyon cuki volt. A Bambit is elkezdtük nézni, de a Bambi anyukájának halála előtt leállíttatta. Sokszor eszembe jutott a napokban a meseterápia kurzusom, és hogy a Bambi meg a vezteség feldolgozás hogyan függ össze. Sok jó és új mesét láttam velük, egészen felzárkóztam, és rájöttem olykor én is megérdemlek egy kis mesenézést nagy ló létemre. Nem mindet láttam velük, mert sokszor az volt a takarító időm, de szívesen ültem be melléjük egy-egy mesére. De persze az ebéd nagy harc volt, mert mindenképp csak chipset és cukrot akart enni, végül mivel Sally pont Joel hisztije közben hívott kapott egy kis édes kekszet meg egy zacskó chipset, csak egyen valamit. A répa nem csúszott, de pirítóst azt azért picit etettem vele, habár a répa így az asztal alatt kötött ki és volt egy kisebb nézeteltérésünk is.
Mivel Stewe 2 körül visszaért, és mondta, hogy menjek nyugodtan, ő majd átveszi Joelt, így az eső és nyűgösség ellenére összeszedtem magam és átmentem Edináékhoz. Jó volt kicsit más, magyar környezetben lenni, habár bennem volt, hogy egész nap babysittelek és megyek ugyanezt folytatni?! De valahogy Edina annyira kedves és motiváló, és elfogadóan családias volt, egyszerűen az az ember, akivel ha nem beszélgetsz még akkor is jó kedved lesz a találkozástól, mert annyira napsugarasan pozitív. Nehéz ezt úgy leírni, hogy ne ömlengés legyen, de kicsit olyan, mint Blanka :) Azt hiszem sétálni mentünk talán a környéken, de már nem emlékszem pontosan. Meg kaptam egy kis kókuszgolyót, fini volt- kis hazai ízvilág.
