Nagyon rákészültem a dolgora, ha már a Salisbury nem jött össze a hétvégére, mert couchsurfingről későn válaszoltak (szerdán)és a vonatjegy is csak 1 napos utazásra volt jó és a tegnapot is otthon töltöttem kockulással, az esőtől puhányan. Persze fogalmam sem volt hova megyünk és hányan, de úgy voltam vele, hogy ha Ibad vezet elég ha ő tudja az utat. Teljesen megbíztam bennük, nem úgy, mint Sally, aki szerette volna tudni kis utazásom minden részletét, ha esetleg meg kéne menteni :D Enyhén túlaggódta a dolgot mindamellett, hogy nem nagyon akart beleszólni a dolgaimba, így megírta Ibad a kérdéseimre válaszolva, hogy nála találkozunk délben (pontos koordinátákat adott), és ha akarok vigyek valamit, de nem is muszáj, viszont azt, hogy hova megyünk -ami Sallyt a legjobban érdekelte- lefelejtette, így kinéztem couchsurfingen milyen pikniket írtak és elmondtam azt Sallynek, nem akartam bizalmatlannak, vagy túl kérdezőnek lenni. Negyed órás késéssel érkeztem meg, mert Sally felajánlotta, hogy elvisz, aztán közben kitalálta, hogy előbb megvenné Joelnek az ígért Angry Birds figurákat, amíg én elmegyek vásárolni, de neki is kell vásárolni... és ahogy az lenni szokott kicsit elcsúsztunk időben. Én persze jól bevásároltam, csupa egészséges kajám volt, egy rakás chips és lekváros fánk :D. Yammii. Mikor megérkeztem realizáltam a helyzetet, hogy ez nem a londoniakkal közös cuccli, és valószínűleg csak jókor voltam jó helyen, mikor Ibad körbekérdezett kinek van kedve piknikezni velük vasárnap. Kiderült, hogy ez egy teljesen magán szervezés Ibad londoni barátaival, akik egy közös barátjuk esküvőjére jöttek a hétvégére és hazafelé még lazulnának kicsit.
Én a párral utaztam a Farnham melletti homokos strandos partú tóhoz, míg Ibad a csütörtökön már megismert Edinát és a kisfiát vitte autóval. Az autóút közben, hála a Fannitól kapott videonak és a reggeli önépítő jóga meditációs technikai alapoknak kicsit magabiztosabban és pozitívabban azon gondolkodtam, hogy igazából megérdemlem ezt a luxust, hogy olykor valahova elvigyen valaki autóval, meg hogy muszáj lesz otthonra vennem valamilyen hangcuccot, mert csomót emel a zenei élményen, mint ahogy ezt az autóutat is feldobta a laza zene és a jó hangcucc. Ez a rész, a nyakunkba kapott világ és a jó zenei élmény és technikai felszereltség azt hiszem picit hiányzik Laciból, de lassan felépülnek az ultimate elvárásaim az ellenkező nemet illetően, amik remélhetőleg nem fognak bebetonozódni túlságosan, de mindenképpen hasznosak, csak a mihez tartás végett. Habár néha még mindig megijedek az emberektől azért elég erőteljes válogatásban vagyok, ami az illeti. De persze a jó példák, a cuki párok és a jó anyák emelik a napok fényét, és vasánapra jutott mindből. :)
Ugyan a mit vigyek kérdést először úgy fogalmaztam kell-e valami különleges, ami lehet jobb lett volna, mert egy tópartra mentünk, amiben fürdeni is lehetett, és habár nem volt meleg és szitált az eső mindenki másnak volt fürdőruhája. Szerencsére a pár lány tagja, Jeva nem akart bemenni a vízbe, így nem egyedül ücsörögtem a parton. Érdekes lány, már nem melékszem milyen nemzetiségű, de költözne tovább, és aggódik, hogy az angol barátjának már itt van karriere, míg neki a friss filmes diplomájával nem terem babér. Edináról megtudtam, hogy hobbija a fotózás, és nagyon megerősítőleg hatott, hogy mennyire jól bánik a fiával, ügyesen neveli. Azt hiszem a sugárzó személyisége alapján azt sikerült leszűrnöm (lehet tévesen), hogy a jó gyerekneveléshez egy kis naivitás -mindig a legjobb feltételezése mindenkiről-, határozottság és szerelem (/teljes odaadás, feloldódás) kell. Hihetetlenül kedves volt végig, és szerintem örült a magyar szónak, meg hogy kicsit Isti, a kisfiú körül forgott a nap. Mikor a pár elment mi körbesétáltuk a tavat, ahol kicsit tudtam Ibaddal is beszélgetni, a másik strandon, nagyon idilli képek készültek rólunk, amint a homokos parton ülünk és beszélgetünk. Úgy kezdődött, hogy megkérdeztem örökké Angliában akar-e maradni, erre végre ezzel a kicsit provokatív kérdéssel túljutottunk az időjárási és egyéb felszínes témákon. A végére egészen sokat megtudtam róla, szerintem még mindig az előző szakítását szenvedi kb. fél éve, éve, de erre már nem mertem rákérdezni, így is kb. 2-3x mondta el, hogy de most szabad :D Amúgy végre megtudtam mivel foglalkozik, egy cégnél üzleti tanácsadó, ami bármit takarhat, mellette meg masszőr, a spotok megszállottja, gondolom az egyedüllét orvoslására és hobbija a felmászás az utazás mellett. Amikor kezdett hűlni a levegő viszaindultunk, ezalatt még kicsit játszottam Istivel, aki annyira fellelkesült ettől, hogy mikor Ibad hazavitte őket behívott megmutatni a szobáját meg a Maincraft-ját, a kedvenc számítógépes építős harcolós játékát, amit már láttam Joel szomszédainál, a végén még egy ölelést is bezsebelhettem Istitől:), Edina számát és egy felajánlást, miszerint ha visszajövök couchsurfölhetek náluk pár napot :), aztán Ibad hazavitt. Jó kis nap volt, bár csöppet randiszaga lett némely ponton a dolognak.
Mikor hazaértem Sally meg volt lepődve, hogy visszaértem, épp vacsiztak és rám nem számítottak, mert a nekik mondott hely messzebb van, de épp végzett a vacsival és gyorsan összedobott nekem dolgokat, igazából csak kukoricát kellett párolni a mikroban, meg egy kis gravyt (ami a hús barnás szaftja lenne) összekeverni porból. Meséltem kicsit a napomról, meg az emberekről, egészen fel voltam dobódva az új emberektől és az érdekes beszélgetésektől.
