HTML

Anglia again

Friss topikok

  • csipcsepp: Majd amikor már a koreográfiát is tudják, és tisztán ejtik benne a szavakat, azt hiszem el kell, h... (2013.08.10. 18:31) Igazi au pair munka kezdete
  • csipcsepp: :D Megnyugtató, hogy azért nem hiába csinálom :) A dolog pikantériája, hogy Évinek csak egy egy s... (2013.08.10. 18:29) Világbéke és emberszeretet :)
  • csipcsepp: A kerítésnél én sem tudom kit kitől védenek a kerítések, viszont az ő rendszerükben értem miért le... (2013.08.07. 23:33) Freemantles- Joel autista iskolája

Címkék

Tengerparty gasztroorgia chit-chattel és körömlakkal

2013.08.07. 00:07 csipcsepp

A hétvégét Emese barátnőmnél töltöttem Spouthamptonban. Emesével 2.-tól egy osztályba jártam gimi végéig, azóta is jóban vagyunk, de találkozni és beszélni elég ritkán tudunk, mióta Angliában él (Southamptonba jött egyetemre). Nagyon kellemes hétvégénk volt. Azért írom, hogy kellemes, mert nem volt semmi sietség benne, csak a lazulás végig :), ráadásul Sally szponzorálta az utam, mivel kb kétszerannyit dolgoztam, mint kellett volna, sőt, tulképp egész héten megállás nélkül velük voltam reggeltől estig.

Mivel péntek este még babysitterkedtem szombat reggel indultam. 11:25-kor kellett volna indulnia a buszomnak, amihez Sally kivitt (a reggeli buszra már nem maradt hely), de 40 percet késett, így végigizgulhattam az utat, hogy elérem-e a csatlakozást ahelyett, hogy ezt a bő egy órát végignézelődtem volna Suth Sea-n. Épphogy 5 percünk maradt az átszállásra, de a másik busz is késett 15 percet, ami viszont pont elég volt arra, hogy odarohanjak az elkerített tengerparti részhez South Sea-n és készítsek néhány fotót. Az előbbi többesszám pedig annak szól, hogy találtam magamnak az első várakozás alatt egy guildford-i egyetemista lányt útitársnak. Már a megállóban elkezdtünk együtt izgulni és beszélgetni. Ő épp utolsó baráti látogatásait tette, mielőtt Németországba ment volna egy évre dolgozni, szüneteltetve így az egyetemet, mégis a gépész! szakmában maradva. Talán indiai lány volt, rákérdezni nem mertem, de persze már Angliában született. Rettentően büszke voltam magamra, hogy értettem, amit mond, persze a késések miatti kérdezősködéseknél még jobban örültem, hogy anyanyelvi angolul beszélővel utazhatok.

Fél 4-e érkeztem meg Emeséhez, aki currys ebéddel várt, és barbecuet tervezett, ami az angoloknál egy lazulás délutánhoz dukál, de sajnos eleredt az eső, mire elindultunk volna valamerre. Nagyon jó volt csak ülni és beszélgetni, felzárkózni egymás életét illetően és elmerengeni régi és új dolgokon, kapcsolatokon és emberi viszonyokon. Nem is bántam, hogy nem mentünk semerre, mert habár benne volt a bugi a lábamban, vagy inkább az agyrágó bogár az agyamban, hogy 'minél többet látni, míg itt vagyok', de az első 10 perc után tudtam, hogy valójában a társaság kedvéért jöttem, és akár egy szobányi szigeten is lehetnénk, akkor is jól érezném magam. Estére összeszedtük magunkat, Emese kisminkelt és az egyik lakótársával elmentünk egy raggae estre, élő zenével. Olyasmi volt a hely, mint a Morrisons, több teremmel és alaksorral, nagy kültéri résszel, és az egész a Hobbit névhez hűen a Gyűrűk urára hajazott. Én talán egy gollamot ittam, ami zöld koktél volt, nem igazán extra. Igazi egyetemi kocsma hangulata volt. Jó volt kicsit belsősebben lenni egy buliban, ahol megengedehettem magamnak a sört, amire megkerestem a pénzt, nem úgy mint a nottingham-i spúrkodáskor. Azért így jóval lazább az élet, pedig nem keresem agyon magam. 1 órát táncikáltunk, Emesét már az idő alatt megpróbálták felszedni, míg én elmentem pisilni :D. Azon kevés alkalmak egyike, mikor bánom a pisilést... de tulajdonképpen nem is akartam semmit, amint ez be is bizonyosodott, mikor nálam is bepróbálkoztak, ami azér legyezgette az önbizalmamat. Utána visszamentünk Emeséékhez, és mivel eddig vezetett és nem ihatott végre koccinthattunk egyet :) és beszélgettünk Carlinnal is kicsit, lelkiztünk a tanárságról. Érdekes lány, bipoláris depressziós, épp a jobb szakaszban, az élet értelmét keresve. Teljesen laza voltam. Nem esett nehezemre az angol, néha elakadtam, olykor kicsit helytelen volt, de kis akarattal el tudtam magyarázni bármit, már nem korlátozott annyira a nyelv, ami szintén elég kellemes volt.

A vasánap reggelt is kicsit eltotojáztuk sminkeléssel, meg gyönyörűséges finomságos reggelivel (kép alább csak az előző esti vacsi utáni nasiról van, de banán, dinnye, mézes joghurt, magok), de a szemet és ízlést kényeztető ráérősség abszolút megérte.:) Utána pedig, mivel Winchester helyett ezt választottam elmentünk a tengerpartra :) és fürödtem a tengerben kétszer is, sordródtam és hullámoztam a hullámokkal és éreztem a sós vizet meg az érdes homokot. Teljes lefáradás és teljes fetöltőség is volt egyszerre. Utána elvitt még Emese a gyönyörű kis utakon visszafelé egy vadlovas parkba, ahol közel lehetett menni hozzájuk, majd hazaérkezés után még ki is festette a körmöm uv-s körömlakkal, ami 2 hétig díszíti a körmöt. És megkoronázván az egészet még muffint is csomagolt, hogy vigyem el a családnak, akik ettől teljesen meg voltak hatódva.:)

A visszaút azonban szintén izgalmakkal teli volt, mert ugyan 10 perccel előbb kiértünk a buszmegállóba, mégis láttuk szembe jönni a buszt, ami előbb ment el, mint mi odaértünk volna, így a következő tudatlan buszsofőrök megkérdezése után lázas telefonálásba kezdtem a National Expressel, akik vagy 10percet várakoztattak a telefonban, míg Emese átautózott velem egy másik buszpályaudvarra a város túloldalára, hátha elcsípjük a buszt. Végül a busztársoság kompromisszumos megoldása az lett volna, hogy vagy éjfélre érnék Guildfordba Londonon keresztül, vagy másnap reggel mehetnék másik busszal. Ehelyett felkéredzkedtem egy másik buszra, ami elvitt az átszállás helyszínére, és habár én nagyon izgultam, mikor már 20perccel később voltunk, mint a csatlakozás és reméltem késik, mikor rájöttem, hogy egy órával kevesebb van, és bőőven időben vagyunk :D mármint az a busz is oda fog érni a csatlakozáshoz, amire felkéredzkedtem, de nagyon rendes volt a sofőr, hogy tulképp potyautasként is bevállalt más helyett. Fél órám volt a megállóban, így kicsit sétáltam a parton, de hamarabb visszamentem, mint 10 perc, nehogy a csatlakozást is elszalasszam, az már sok lett volna a jóból. Mikor visszaértem Stewe felvett kocsival és az fogadott, hogy Lucy, a kislány össze-vissza belevágott a hajába aznap reggel, így inkább hasonlított az ikertesójára, mint magára. Kaptam ígéretet tőlük tengerpartozásra, mikor meghallották, hogy nekem ez ilyen különleges élmény, de nem tudom lesz-e belőle valami.

Összefoglalva nem mondanám, hogy rengeteg dolgot csináltam a hétvégén, de mindez rendkívül jól esett. Nagyon jókat és mélyenszántóakat, olykor már-már filozofikusakat beszélgettünk Emesével, buliztunk egy jót, tengerpartoztunk, és igen jókat ettünk, mindamellett kicsit sikerült magam nőiesebbnek is érezni, ami sosem hátrány.:)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://angliagain.blog.hu/api/trackback/id/tr825438934

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása