Augusztus 12. Hétfő
Aznap jöttek megint Joel osztálytársai játszani a kertbe. 8-tól 12-ig összekészítettük a gyerekeket és gyorsan próbáltunk kitakarítani. A szombati nagy dobozolós hajrám meg a hétfői hirtelen gyors, de alapos rendet törekvésem olyan jól sikrült, hogy ilyen rendet még nem is láttam érkezésem óta, egészen szofisztikált kinézetet nyert így a ház. (Mindezek mellett továbbra is tartom, hogy rettentően örülök, hogy egy élhető, kupisan otthonos házikóban lakom, nem egy kínosan rendesben). Mikor az első anyuka jött még épp porszívóztam, most esett túl a porszívó az első zsákcseréjén életében, a zsák úgy meg volt telve, hogy tömör, mozdíthatatlan volt benne a por :D...
A gyerekek örültek, hogy együtt játszhattak, és Sallynek is sokat jelent,hogy össze tudja kovácsolni az osztályt meg az anyukákat, lett egy egészen jó kis közösségük :). És mivel az idő nem volt a legjobb kinti-benti parti volt, de azt hiszem mindenki lazasága mellett én voltam a leginkább gyerekszámolós, olykor feszülten figyelős. Aztán ebéd után mikor rákérdeztem meddig kellett Sally elengedett.
Gyorsan összekaptam magam és a Cedriccel aznap lesmsezettek alapján fél3-kor találkoztunk a Weatherspoons nevű híres-neves, fiatalok szórakozóhelyeként ismert kocsmában. Legalábbis találkztunk volna, ha nem tévedek el :D hihetetlen béna vagyok, hogy ezzel a nyamvadék térképpel mindig eltévedek... bár lehet az utcák megváltozott nevének és kihagyott ismertető pontjaival van összefüggésben, node akkor is. Pedig egészen esélyes voltam az időben érkezésre. Aztán mikor lelakatoltam a biciklit nem voltam biztos abban jó helyen vagyok-e, így kétszer elmentem az ablak előtt, amit Cedric valószínűleg az ablak túloldaláról kísért figyelemmel odabentről :D:D Ez mennyire Nóris... és csak hogy fokozzam nagy nehezen történő megérkezésemet a folytatás is hasonló. Leültem, megkérdeztem mit ajánl, erre kiderült, hogy nem iszik, és már amúgy is rendelt, szóval egyedül mentem a pulthoz, ahol elbeszélgettem a pultos sráccal, és azt hiszem kb. 3 perc alatt sikerült teljesen az ujja köré csavarnia, fél nappal később pedig felimsmertem milyen durván flörtölt velem. Azt hiszem reménytelen vagyok. Ez vajon tanulható, hogy ne legyek ennyire nyünyő???? Viszonylag magas, zilált barna haj, kék szemek, dél-afrikából jött 6 hónapja, de fehér és karácsony felé lehet megy a családjával Pestre... és itt jönnek a képbe az elszalasztott lehetősgeim egészen pontosan az előtt a mozzanat előtt, mikor majdnem magamra öntöttem a sört, mindnesetre kicsit ki zavaromban. ÁÁÁÁÁ Kérdezte mikor érkeztem, mivel foglalkozom és voltam-e már a helyen, de hogy majd akkor még biztos jövök. Hát valóban, ezek után... :D Csak pár percet beszélgettünk, de azt éreztem inkább maradnék vele beszélgetni, mint a fekete francia videojáték designer kocka sráccal, aki nagyon cuki volt, de reménytelenül kocka és kicsit túl francia. Ez volt élete első couchsurfinges élménye, egy hete regisztrált az oldalra egy barátja biztatására, és gondolta miért ne találkozzunk. Szabadidejében historical fencing-et (történelmi vívás, vagy hasonló) csinál, amivel utazik és közösségben van, és streetfotós, így az egy (részéről kóla, részemről a srác által ajánlott ale) ital után elmentünk sétálni, ahol én kaptam ötleteket, merre menjek majd sétálni a városban (olyan részeken jártam, ahol előtte még nem), ő meg egy kis zavaró tényezőt a fényképezéshez. Ráadásul habár én teljesen jól elvoltam a sétával és a fényképezésével ő nem tartotta magát elég érdekesnek, de megbeszéltük, hogy ha visszajött a következő hétvégén a küzdősportos találkozójáról majd keressük egymást. Nem biztos, nekem kéne smst írnom, de nem tudom mikor jön vissza, meg én már nem is nagyon leszek, mert a hétvégék már a családi nyaralásé. Így leírva viszont mégis olyan ez az egész, mint egy nem randi randi. Mindenesetre egy történés, amivel több volt az itteni tartózkodásom.:) 7-re már itthon is voltam, magam ostorozva, hogy miért voltam nyünyő és elkezdve ismét éezni az otthoni ezt is azt is akarok csinálni sajtkukac érzést érezvén, hogy fogy az időm.
Kevesebb időre több tennivaló, mégis fogyó lelkesedés, és a visszaút nyomása. A mit érdemes és mit nem kialakítani, míg itt vagyok kérdése egyre jobban rág a fejemben, hiszen muszáj ismerkdenem, hogy ne itthon üljek, de nem merek nagyon ismerkedni, nehogy aztán hiányozzanak az emberek. Tiszta kicsavart érvek és ellenérvek, igaz? Meg persze jó kifogás is.
Vajon most működök takarékon? Vagy most élek igazán, túlterheltség nélkül?
