A hetem eleje szabad volt, és hirtelen nem tudtam mit kezdjek vele. Délelőtt mire nagyjából összeszedtük magunkat, de a hetet még nem tudtuk megbeszélni megérkezett Sally nagyon barátnője, akivel régen nem találkozott, hozta a lányát is, Megn-t, aki kb. 14 éves.Cukik voltak, de szerintem nem tudtak velem mit kezdeni, főleg hogy aznap volt egy-két szívszorító történet Joellel (Joel nem akart enni, és végül együtt estek le a székről, amitől Joel még jobban kiakadt, hogy megütötte magát és elkezdte Sallyt is ütni, aki próbálta még jobban szorítani, szeretetből. Hirtelen senki nem tudott mit kezdeni a helyzettel, kínos csönd, ázó szemek és aztán tettetés, hogy semmi sem történt feloldásként, meg hasonlók).
Délelőtt én Sally új programjával szociális történetet próbáltam alkotni Joelnek, míg ők játszottak és szokás szerint egymást tépték. Délután kicsit kiábrándult voltam, mert nem mentünk Kentbe, és nem is mentem velük a parkba, ahova mentek, mert sokba került volna, míg legközelebb ingyen lehet, ha 4-en megyünk, bár szereintem ez már kimarad... a kezdeti lelkesedés kezd alább hagyni a közös programozást illetően, mert ahányszor együtt vagyunk itthon próbál Sally valamikkel haladni, de sajnos nem nagyon tud a háztartást és a szervezést illetően sem, mert mindig megakasztják a gyerekek. Kicsit két szék közül a pad alá esik, mert nem tud velük lenni, mert próbál ügyintézni, de nem tud ügyintézni, mert próbál velük lenni. Ördögi kör.
Szóval mivel ők programoztak én is úgy döntöttem, hogy bemegyek a városba és nézek magamnak cipőt, ami nem igazán jött össze, vagyis találtam egy zöldet, de felpróbáltam minimum, túlzás nélkül 30-40 párat különböző boltokban 4 órán keresztül, és nem találtam semmit. Olyan reménytelen nekem itt is a cipővásárlás, mint otthon. De legalább nem üres kézzel tértem vissza. Még játszottak egy sort, én nem tudtam maradjak-e, vagy ne velük, főleg hogy mondta Sally, hogy mivel nem tudta mikorra érek haza nem is biztos, hogy elég a kaja... de aztán pont elég lett mindenkinek. Így mivel úgy éreztem rám nincs szükség odalent felmentem és próbáltam csinálganti a dolgaimat.
A keddem is szabad volt utána, amikor elhatároztam, hogy haladok a szakdolgozatommal. Megírtam a vázlatot és elküldtem a konzulensemnek a kutatás eddigi részét, de nem mondanám, hogy nagyot haladtam. Nekikezdtem és elkezdtem szakirodalmat keresni, de nem tudom merre induljak, amin jól felidegesítettem magam. Ráadásul azóta se válaszol a konzulens, ahogy arra számítottam is, így tulajdonképpen nem tudom, hogy jól kezdenék-e neki. Szóval lehet nem is idegesítem magam rajta, megírom a kutatási bevezetőt, amit tudok, a többit meg hagyom szeptemberre, és most tényleg visszaszorítom a sok munkát és a szokásos túlvállalásomat, emrt nagyon iparkodnom kell majd ezzel a dolgozattal, ha le akarom adni időben. Szerencsére itthonmaradásomat az eső is támogatta. Este vigyáztam még pár órát a gyerekekre, de annyira nem rajongtak értem, és aznap én sem értük. Jól összevesztünk, mert Lucy folyton sipítozott, rugdosott, és fogalmam sem volt mi a gondja, Joel pedig megint agresszívkedett.
A szerda, a fő gyerekvigyázós napom mindezekkel ellentétben nagyon jól sikerült! :)
Elmentünk kirándulni délelőtt, kiderült, hogy két utcányira van egy golfpálya és egy maroknyi erdő. Mivel a gyerekek nem nagyon szoktak hozzá a gyalogláshoz, mondhatni egyáltalán nem teletömték játékkal a táskájukat, és alig tudták lesétálni a 2 utcát. A kézfogásmentesség viszont nem volt olyan elviselhetetlen, mint ahogy a szülők mondták, lehet az első közös alkalom örömére, de egészen jól viselkedtek. Nem vittem teljes ebédet nekik, mert úgy gondoltam addigra visszaérünk, de amint felétünk az utca végére már mondták, hogy éhesek, így chipseztünk egyet, meg gyümölcsöztünk kicsit, meg találtak a táskájukban korábbról két óriási nyalókát, amit elkezdtek így megenni, ami nagy motivációt jelentett. Egyszer-kétszer volt, hogy elrohantak, így másodjára mondtam, hogy az első alapján akkor most megyünk haza, legközelebb ne rohanjanak el a semmibe, ha kérem őket, hogy álljanak meg. (Egyre gyorsabban futok :D) Mikor hazamentünk az ebédnek nem volt nagy sikere, viszont a fából készített vasútnak annál inkább. Egész sokáig elvoltunk az építéssel és a játékkal, míg ki nem mentem teát főzni, amikor is Joel szétrombolta az egészet. Uténa leültünk Scoobie-doo-t nézni együtt, majd társasoztunk. Látszik, hogy merőben új nekik az összes szekrényükben felhalmozott társas, de már pont elég idősek, hogy megtanulják az egyszerűbbek szabályait, mint pl. a dominó:), így próbálom velük időről időre egyiket-másikat elővetetni. A mai buszosnak én nem tudtam a szabályát, de igazán ők sem, így először kudarcba fulladt a dolog, de aztán kitaláltam neki 3 teljesen különböző, működőképes szabályt, ami miatt nagyon büszke voltam magamra és a találékonyságomra. Mindezt mégjobban alátámasztja a délelőtti remek műveletem: Otthonfelejtettem a szemöldökcsipeszem, és már igencsak szükségét éreztem volna, így kerestem valami célszerszámot. Annie itthagyott és szétszerelt ébresztőórájának vékony fém hátulját hajlítottam össze, és használtam csipsznek, ami gyorssegélynek nagyon is megfelelt, de hosszútávon lehet vennem kell egyet. Használt ez a kreativitás kurzus, ha nem is tanultam sokat, a variációkra való nagyobb odafigyelést és a lustaságom enyhítését elérte vele Kostyi. Mikor a társasjátékok kifújtak rajzolni ültünk le, ami ugyan nem erősségem, de azt hiszem a többszöri jól sikerült Metroman (Megamind meséből) rajzommal beloptam magam Joel szívébe. Este Sally ismét főzött, megint curryt, és épp mondtam nekik, hogy lassan muszáj lesz elkezdenem valamilyen mozgást ismét, nehogy elhízzak itt a nagy kajálásoktól, amire válaszul ismét ígéretet kaptam a bicikli megjavítására. De azért nagyon jól tudnak esni ezek a nagy kajálások, amiben rengeteg a saláta, és viszonylag egészséges.
Néhány rendkívül fontos megállapítást is tettem jövendőbelimet illetően: csináljon jó habfürdőt, mert én sajnos nem tudok, ez kezd ténnyé válni. Még van majd egy hónapom megtanulni, de nem látom igazán esélyesnek :D. Továbbá az sem hátrány, ha jól masszíroz, ez teljesen önös érdek.
Mindezek mellett hízik a májam, mert Sally mondta, hogy milyen jó pontot szereztem Stewenél azzal, hogy mikor kedden hazajött ebédelni és nekem szabadnapom volt lekiabáltam és köszöntem, mikor meghallottam, hogy itt van, meg még le is mentem megkérdezni, hogy segítsek-e valamiben, és hogy ezt eddig egyik au pairük sem csinálta, ami szintén rendben van, de na. :) Szóval ezúton is üzenem Péternek, hogy van akinek bejön a hangos szisztok-om érkezéskor :P, mert ez milyen családias. Úgy voltam vele, hogy Sally is mindig megkérdezi mit kérek inni, és ahogyan Emese is mondta az angoloknál a "Bekapcsolom neked a vízforralót" mennyire a törődés jele. Valóban. Úgy érzem akármennyire is nehéz néha a gyerekekkel (ma nagyon jó napunk volt, azért vagyok ilyen elrugaszkodott) mégis valahol ez a hely és ez a másfél hónap a pihenésem és a nyaram, ahol eltávolodtam a folytonos menőkémtől és a feladatoktól, ahol este 10-kor ha bírnék alhatnék is és külön müzlim és szörpöm van, csak mert én azt szeretem, így bőven belefér az, hogy én is jobban figyeljek rájuk.
Augusztus1. Csütörtök
Fáradtság van, ma vásárolni voltam a reggel után. Fél8-tól fél10-ig voltam velük csak, ami alatt máris elfáradtam, de Joel úgy köszönt el tőlem, hogy love-love :) Nagyon boldog voltam tőle egész nap. Kis cukiság. Játszottam sokat mindkettejükkel reggel is és előző nap is. Lucynál a szerepjáték, Joelnél pedig az tette meg a megfelelő hatást, hogy rajzoltam neki Metroman-t a Megamindból. Ismét vettem egy cipőt, így már lassan mindenféle cipőm, vagyis topánom lesz, kivéve feketét, de ez annyira olcsó volt, hogy nem hagyhattam ki (2 font=kb. 700Ft, fehér vászon balerinacipő). Vettem sört is a pénteki játszós estére és ismét beruháztam jó pár dologra az egy fontosban így, hogy most időm is volt körbemenni. Majd megszakadtam hazafelé. Joel ma teljesen elragadó volt, pizzát kaptak vacsira, amit ő teljesen felfalt, viszont Lucy megint hisztizni kezdett délután, és ilyenkor elkezd csapkodni, rugdosni, artikulálatlanul ordítani, hogy a közelébe is alig lehet menni, csak azért, mert Joel elvette a vizibombáját, aki ettől persze még jobban felspanolódik és cukkolja Lucyt. Persze a vizibomba leeresztett Joel szájában, amitől Lucy még jobban kiakadt, aztán mikor elmondtam neki, hogy azzal, hogy ül a trambulin közepén és ordít nem fognak megoldódni a gondjai több órára megsértődött rám. Azt hiszem értem már mit mesélt Annie a had hisztizzen résznél... Ma megnézték a Rio-t, amiről már harmadszorra maradok le, pedig tényleg érdekelne, de sebaj, majd legközelebb.:)
